október 19, 2021

Polákia Magazin

Független Lengyel-Magyar Kulturális Magazin

Chopin 210.

2 min read

Joseph Haydn halálával véget ért egy zenei korszak. No nem a bécsi klasszikusok korszaka, sokkal inkább a zenészek számára változott meg valami. Addig a muzsikusok általában egy arisztokrata szolgálatában dolgoztak, ma úgy mondanánk, „munkakönyves állásuk” volt. A XIX. század hajnalán azonban új idők új szelei kezdtek fújdogálni. A szerzők, muzsikusok nagyrészt önálló megélhetést kerestek, s igyekeztek csak a zenéből megélni. E korszak szülötte Frederic Chopin is, ki tulajdonképpen az első széles körben ünnepelt sztárok közé tartozott, hasonlatosan Liszt Ferenchez. Ők ketten követték azt az ösvényt, melyet az olasz Paganini taposott ki, s inspirálta őket hangszeres tudásuk tökélyre vitelében, kihozva hangszerükből a maximumot (s még egy kicsit).

Mi volt a siker titka Chopin esetében? Talán a hangszerben keresendő. A hegedűvel ellentétben, melynek az ördög hegedűse a mai napig felülmúlhatatlan mestere, a zongora egy sokkal harmonikusabb hangszer. A száraz szólamok helyett képes az összetettebb hangzatok megszólaltatására is. Nem véletlen, hogy napjainkig minden muzsikus számára kikerülhetetlen. Az érzelmek kifejezési tárháza ezáltal sokkal szélesebb. Ez a közönségre is természetesen komoly hatással bír.

Egy másik lehetséges szempont, hogy az előkelő szalonokban szinte mindenhol megtalálható volt a zongora, és a családok jelentős részében valaki játszott is rajta, főképp a hölgyek. Itt említeném meg, hogy Chopin igazi közege mindig a szalonok világa volt. Bár adott koncerttermekben is hangversenyeket, a szalonok intimebb légköre jobban illett az időközben kibontakozó romantikus zenének.

Végül, de nem utolsósorban, hogy a magasabb művészet kedvéért nem dobta el identitását. Mindvégig megmaradt lengyelnek. Tette azt akkor is, amikor éppen Párizs fényében fürdött és a francia szellemet szívta magába. Ez muzsikáján mély nyomot hagyott. Személy szerint nem tudok olyan korábbi zeneszerzőről, ki saját népének a zenéjével fűszerezte volna alkotásait. Párizsi gavallérként is lengyel maradt, ezzel közel két évszázad múltán a saját hazájában is próféta tudott maradni.

2020. születésének 210. évfordulója. Az esztendő folyamán számos koncerten emlékeznek meg a mesterről, a zenészről, a szeretőről, arról a világfiról, aki mindvégig hű maradt ahhoz, ahonnan elindult.

Dessewffy