október 19, 2021

Polákia Magazin

Független Lengyel-Magyar Kulturális Magazin

Tóth Ilonát 1957. június 28-án végezték ki.

7 min read

A Baracskai Dráma Klub az 1956-os forradalom évfordulójára készítette el, és október 23-án mutatta be a fiatal budapesti szigorló orvos, Tóth Ilona mártír sorsát feldolgozó rockmusicalt Őrizd a lángot! címmel, Kupi Gábor rendezésében. A Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban ma került bemutatásra, a 2017 óta műsoron lévő rockopera ma nagy sikert aratott a Honvéd Kulturális Központban is. A rockopera zenéjét és szövegét Bácskay Zsolt zeneszerző, néhány dal esetében pedig Horváth Tamás írta. A címszerepet Kisfaludy Zsófia alakítja, a további szerepekben is neves művészek működnek közre. Makrai Pál, Juhász Róza, Kósa Zsolt, Petőcz András és mások.  Rendező: Koltay Gábor.

Tóth Ilona (Cinkota, 1932. október 23. – Budapest, 1957. június 28.) szigorló orvos, akit az 1956-os forradalom után kivégeztek. Személye az 1956 utáni megtorlások egyik szimbolikus alakja. Szülőháza ma emlékhelyként működik és kiegészül egy konferencia-teremmel, illetve a bírósági perének tárgyalóterméhez hasonlóan berendezett helyszínnel. A ma Budapesthez tartozó Cinkota később Árpádföldként ismert részén született. 1951-ben érettségizett a Teleki Blanka Általános Leánygimnáziumban, ahol ő volt a DISZ-titkár.

Felvették az orvostudományi egyetemre. A forradalom előtt a Szövetség utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt 1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen. Október 25-én jelentkezett ápolónőnek a Szövetség utcai kórházba, ahol azonban nem tudtak munkát adni neki, így átküldték a Péterfy utcai kórházba, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 1-jétől a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. November 11-e után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében. November 20-án társaival együtt letartóztatták, majd szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1957. június 28-án felakasztották.

A Péterfy Sándor utcai kórház az egyik legfontosabb forradalmi központ volt 1956-ban, a fegyveres harcok idején, és még inkább azzá vált a szovjet intervenciót követő politikai ellenállásban. A harcok idején a kórház telítetté vált, ezért a könnyebben sérültek ellátására a 2-300 méterre lévő, XIV. kerület, Cházár András utca (korábbi és használatosabb nevén: Domonkos utca) 3. sz. épületben létrehoztak egy kisegítő kórházat. 4-5-én éjjel, amikor a Péterfy utcában önkéntes jelentkezőt kerestek a Domonkos utcai kórház felelős vezető orvosának posztjára, Tóth Ilona szigorló orvostanhallgató javadalmazás nélkül is elvállalta ezt a feladatot.

A Domonkos utcában fekvő betegek létszáma 20 és 30 között váltakozott, az ambulánsak száma ennél valamivel kevesebb volt. A gyógyszereket, nyers élelmiszereket a Péterfy utcából szállították ide, a főzést a helyszínen oldották meg. Itt is búvóhelyre leltek a felkelők, Tóth Ilona jó néhányukat felvette betegállományba. Az 50 fős ellátmányt 70-re emelte. Egy sebesült szovjet katonát is kezelt, és óvta a biztonságát, majd Pestújhelyre, a szovjet kórházba szállította. A Péterfy utcában látta Angyal István röpcéduláit. A Domonkos utcai szükségkórházban is volt egy stencilgép, és bőven rendelkezésre állt a papír, a nyomdafesték.  Tóth Ilona az illegális tevékenysége mellett igyekezett betartani a kórházi rendet.

Tóth Ilona a forradalom előtt, a Péterfy Sándor utcai kórházban végezte belgyógyászati gyakorlatát. Október 23-án részt vett a tüntetésen. 25-étől az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett, társaival a harcok alatt sebesülteket szállított, a fegyveres csoportokat kötszerrel, élelmiszerrel látta el. Ugyanezt a munkát folytatta november 4-én is, noha betegség kínozta. November 16-án a mozgalom rendkívül súlyos csapást szenvedett. Központjukat, a Péterfy Sándor utcai kórházat megszállták a rendőrök, és körülbelül 80 röpcédulázót letartóztattak, köztük vezetőjüket, Angyal Istvánt is, és elkobozták a stencilgépet.  Tóth Ilona elhatározta, hogy átveszi Angyal szerepét. Vezetésével a Domonkos utcában este 8-tól reggel 8-ig készítették a röplapokat. November 16-ától felerősödött a belső ellenség lázas keresése. Elterjedt az a hír, hogy Angyalt a Péterfy Sándor utcai kórházból jelentették fel, azért bukott le. A feltevés indokolt volt, bár bizonyítékkal senki sem tudott előállni. Tóth Ilonát is minduntalan igazoltatták ott.

A vád állítása, miszerint 1956. november 18-án Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc segítségével, mint a Domokos utcai, szükségkórházzá átalakított részleg vezetője orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szívszúrással) megölte Kollár István rakodómunkást, mert az Államvédelmi Hatóság tagjának vélték, a rendszerváltás után egy időre politikai felhangokat sem nélkülöző viták kereszttüzébe került.

Az üggyel foglalkozó történészek és kutatók egy része azon a véleményen van, hogy Tóth Ilonát koncepciós perben ítélték el, mert nem követett el (vagy nem ő követte el a) gyilkosságot, bár az akkori események pontos menetét utólag lehetetlen teljes biztonsággal rekonstruálni. 

Tóth Ilona és társai perükben azt vallották, hogy elkövették a gyilkosságot, sőt részletesen (bár nem teljesen egybehangzóan) elő is adták, miképp történt. A beismerő vallomásokat azonban a történészek többsége szerint kényszer hatására, és/vagy más személyek fedezése érdekében tehették. Ellentétes állásponton van Eörsi László, aki szerint Tóth Ilona vallomása őszinte volt, és ha voltak is enyhítő körülmények, ténylegesen részt vett az emberölésben. A Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének kérésére 1990-ben felülvizsgálta a bírósági eljárást, de a semmissé nyilvánítás iránti kérelmet elutasította.

Tíz évvel később a 2000. évi CXXX. törvény elrendelte, hogy a különböző 1956-57-ben alkotott jogszabályok alapján rögtönbíráskodásban, gyorsított eljárásban illetve népbírósági tanács előtti eljárásban „a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt” történt elmarasztaló ítéleteket az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nyilvánítsa semmissé. Ennek alapján 2001-ben a Fővárosi Bíróság a Tóth Ilona elleni 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította.

2001-ben szülőföldjén, a XVI. kerületben a Déli harangszó Baráti Kör kezdeményezésére posztumusz díszpolgárrá választották. Budapest XVI. kerületében 2008. június 27-én, az Állás utca–Zöldséges utca kereszteződésében a saroktelek, ahol a SOTE előtti mellszobrának másik példánya áll, a Tóth Ilonka tér nevet kapta. 2005-ben dr. Körmendy Béla akadémikus és felesége létrehozta a Tóth Ilona Alapítványt, azzal a céllal, hogy minden évben Tóth Ilona-díjban részesüljön a Kárpát-medence egy megfelelő nemzettudattal rendelkező, kiváló szakmai és tanulmányi eredményeket elérő orvostanhallgatója. Az emlékdíj plakettjét Győrfi Lajos szobrászművész tervezte.

A beismerő vallomások ellenére hosszú évek kutatómunkája után ki lehet jelenteni: Tóth Ilona és társai nem követhették el azt a gyilkosságot, amivel vádolták őket.

Kihallgatásáról és kivégzéséről Döbrentei Kornél Szoboravatás címmel költeményt írt. 2016-ban a varsói Teatr Polski és a budapesti Nemzeti Színház műsorára tűzte Szilágyi Andor Tóth Ilonka című színdarabját. Ugyanebben az évben a XVI. kerületi önkormányzat 125 millió forintos ráfordítással emlékházzá alakította Tóth Ilona szülőházát.

Kapcsolódós:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük