október 19, 2021

Polákia Magazin

Független Lengyel-Magyar Kulturális Magazin

BUSKÓ ANDRÁS 1960-2020

2 min read

Reményekkel telve lépte át a kórház bejáratát, hiszen az előző nap jelei a férfi állapotának javulására utaltak. Amikor észrevette a nyüzsgést rossz érzés fogta el, s magában fohászkodott, csak ne ő legyen. A tragédiát az orvos szavai tették egyértelművé:

-Asszonyom, a férjét elvesztettük.

Abban a percben keletkezett az a mélyen tátongó, s talán soha nem múló űr, melyet Buskó András teremtőjéhez való megtérésével hagyott maga után.

Egy életvidám, a jóra mindig nyitott, a rosszat is nagy lelki nyugalommal, helyenként fekete humorral elviselni képes férj, apa, barát, tudós, gyökereit az utolsó percig felfedezni akaró közéleti személyiség távozott.

Szülőföldje magyar, de távoli gyökerei lengyel földig érnek. Ez a kettősség egész életét végig kísérte megannyi jót, s megpróbáltatást adva neki. Magyar virtus és lengyel vehemencia egyaránt lakozott szívében, melyek minden pillanatnyi összezördülés ellenére szerethetővé tették. Azon kevesek közé tartozott, akik elmondhatták magukról, abból élnek meg, amit szeretnek. Hosszú évek során a munkája nem terhet, hanem sokszor támogatást jelentett sok más tevékenységéhez. Műszaki műveltségét busásan tudta kamatoztatni kultúrális tevékenysége során, melynek eredményei a mai napig hozzáférhetők, s remélhetően azok is maradnak. Fő munkáját, egy lengyel-magyar szótárat folyamatosan tökéletesítette, évente jelentetett meg hozzá frissítést, az anyagi lehetőségek szűkössége miatt elektronikus formában. Teljes emberként tudott részese lenni a katonai hagyományőrzésnek, a lengyel-magyar kultúra ápolásának és a természetjárók, a természetet védők életének, ha tevőlegesen nem is mindig, de a mecenatúra megteremtésével feltétlenül. Budapest XVII. kerülete Lengyel Önkormányzatának elnökeként közel két évtizedig fogta össze szűkebb pátriájának lengyelségét és képviselte őket. Elévülhetetlenek érdemei a kerület és a lengyelországi Krosnoi járás testvérvárosi kapcsolatának kiépítésében, ápolásában. Tevékenységével a lengyel hivatalos szervek érdeklődését is felkeltette és az elismerés a Lengyelország államfője által adományozott„Szolgálati aranykereszt” formájában érte, melyre méltán lehetett büszke.

És mi, akik maradtunk, méltán lehetünk büszkék bajtársunkra, barátunkra, munkatársunkra.

Az Úr adjon neki örök nyugalmat!

Dessewffy