október 19, 2021

Polákia Magazin

Független Lengyel-Magyar Kulturális Magazin

Március idusára

3 min read

Egyre nagyobb bajban vagyok, ha március 15-e kerül szóba és ezzel kapcsolatosan a véleményemre kíváncsiak. Amit lehetett már mind elmondták, leírták nálam bölcsebb emberek és politikusok egyaránt.

Mégis mit jelent személy szerint ez a jeles dátum? Minden évben elgondolkodok rajta. Talán nem véletlen, hogy a természet ébredése egybeesik nemzeti tudatunk és szabadságvágyunk ébredésével. S véletlen lenne, hogy mindezt egyfajta misztériumként ünnepeljük a megemlékezéseken a márciusi ifjak stációit bejárva, mint a keresztutat húsvétkor? Nem hiszem. Ami akkor ott kihajtott, s az áprilisi törvények alakjában szárba szökkent közel két évtized múltán meghozta gyümölcsét. Értelmet nyert a Nemzet fogalma, s elindulhatott hazánk a felemelkedés útján.

Forradalom történt? Nem hinném. Egyrészt, egy forradalom általában valami ellen tör ki, s a párizsi és bécsi történéseket tekintve kicsit másképp néztek ki, másrészt mind az újabb kutatások, mind pedig a korabeli források figyelmes tanulmányozása rávilágít arra, hogy a dolgok nem ott, nem úgy és nem egészen akkor történtek.

De akkor mi is történt Pesten?

Valami olyasmi, ami addig még soha. Néhány fiatalember rendtől, rangtól függetlenül tudott megmozgatni tömegeket, hogy nemzetként fejezzék ki óhajukat valami jobb iránt, mint ami addig volt. Az egész ettől nyerte el ünnepi hangulatát már akkor is és sokkal inkább egy vidám kavalkád volt, semmint forradalom. Az egész a jelentőségét az uralkodó által szentesített áprilisi törvények adták. Nem véletlen, hogy a kiegyezést követően megtűrt csendes emlékezések után 1898-ban, mikor az 50. évfordulón nemzeti ünnep lett, április 11-én tartották a megemlékezéseket. Talán az is közrejátszhatott benne, hogy mindkét fél igyekezett figyelembe venni a másik érzékenységét a szabadságharccal kapcsolatban, de valószínűbb, hogy a törvényi folyamatosságot előbbre tartották egy pesti rebelliónál. A kiegyezést megelőző időkben már az említése is árulásnak minősült. 1860-ban ezen a napon a hatalom a megemlékezésre összegyűlt tömeg közé lövetett, s ennek esett áldozatul Forinyák Géza joghallgató, kinek temetése is újabb tüntetéshez vezetett.

Március 15. csupán 1927-től nemzeti ünnep, s azóta szinte mindenki igyekszik a magáévá tenni, önös céljaira kisajátítani. A kommunista diktatúrák egyfajta jogutód szerepében tetszelegtek, de még azt a fáradtságot sem vették, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítsák, vagyis visszaadják azt az ünnepnek, amitől 1951-ben megfosztották. Talán ennyit a „dicső forradalmi elődök” tiszteletéről! A forradalmi ifjúsági napok ebben az időben gyakran jelentették a „rendszeridegen” elemek összecsapását a rendőrséggel.

A mai napig sokan arra használják, hogy saját forradalmukat győzelemre vigyék. Nekik csak azt tudnám tanácsolni, hogy egy másik napon tegyék ezt, annyi szabad dátum van még a naptárban! Gondoljanak unokáinkra, hátha eggyel több tanítási szünetük lesz!

S hogy mégis mit jelent március 15.?

Egy nemzet megszületését. A nemzethez tartozás egy szűkebb réteg privilégiumából az ország minden lakójának sajátja lett, s büszkén mondhatta el magáról: „Magyar Vagyok.”. Elindulhattak elődeink azon az úton, melynek végén a kötelességek és a jogok egyformán méretnek. S bár ez az út a történelem során sokszor igencsak beszűkült, sosem ért véget.

Dessewffy