október 19, 2021

Polákia Magazin

Független Lengyel-Magyar Kulturális Magazin

Honvéd vadászok 2.

3 min read

II. Úrvadászok és orvvadászok

1848. december 20-án hirdetmény jelent meg, mely szerint tapasztalt lövészeket keresnek katonai szolgálatra, saját fegyver esetén, azok jutányos áron történő megváltását ígérték. Előnyt jelentett továbbá, ha az illető rendelkezett még vadászkéssel. A jelentkezők előéletét nem igazán firtatták, így fordulhatott elő, hogy elég díszes kompánia gyűlt össze, de erről kicsit később.

A hirdetmény Ormay Norbert őrnagy utasítására készült, ki ekkor már Kossuth szárnysegédje volt. Bár a hivatalos döntést csupán december 22-én jelentették be hivatalosan, Ormay pozíciójának köszönhetően már korábban tudhatott arról. Az első honvéd vadászalakulat megalapítása, igaz nem az ő, hanem, Woroniecki Mieczyislav herceg nevéhez fűződik, a már 1848 nyarán megszervezte alakulatát, melyhez Ormay századosként csatlakozott , s az alakulat a délvidéki harcokba jelentős érdemeket szerzett. Több más vadászcsapat is alakult, melyek önállóságukat a szabadságharc folyamán mindvégig megőrizték Érdemei elismeréseként októbertől őrnagyi rangban Kossuth szárnysegédje lett. Ebben a minőségében kezdte toborozni a vadász egységet, melyet egyben mint testőrséget ajánlott Kossuthnak. A frissen felállított alakulat enyhén szólva is komoly aggodalmat váltott ki a honvédsereg főleg császári-királyi múlttal rendelkező tisztjei körében. Fegyelmükkel még ugyan nem igazán voltak gondok, megjelenésük, személyes higiéniájuk és szállásuk rendjének állapota mai szóval élve kiverte a biztosítékot elöljáróik körében. Több fenyítést is feljegyeztek ez ügyben. Nagyon meglepődni nem érdemes a történteken, hiszen a legénység a társadalom igen széles rétegeit fogadta magába. Nemesi, polgári származásúak mellett megtalálható volt soraikban az annak előtt erdei életmódhoz szokott erdőkerülők, s néhány hétpróbás orvvadászt is ideszámítva. Az erdőben meg ugyebár nincs minden fánál fürdőkád. 1849 márciusában a Honvédelmi Bizottmány megbízásából elkezdődött az 1. Honvédvadász ezred toborzása, melyet követett a 2., majd a 3. ezred is. A 3. ezred toborzása már Erdélyre is kiterjedt, a 4. ezred legénysége már nagyrészt nem önkéntesekből állt, hanem sorozott állományból is.

A szükség törvényt bont, tartja a mondás, és abban az időben bizony nagy szükség volt jó minőségű lőfegyverekre és jó szemű lövészekre. A fegyvereket 20 pengő forintért vásárolták meg a civilektől. Az a személy, aki vonuláskor saját, jó minőségű fegyverrel jelent meg, a fejpénzen kívül a fegyver megváltásának összegét is megkapta úgy, hogy a fegyver továbbra is a sajátja maradt. Így fordulhatott elő, hogy egy vadőr egy csapatba kerül az orvvadásszal. A katonai fegyelem lazább értelmezése és a magasabb zsold is (heti 2 forint) közrejátszhatott abban, hogy az új alakulatokhoz sok katonát sikerült átcsábítani a honvéd zászlóaljaktól. Összehasonlításként, 1 liter bor ára 1 fillér, egy véka lencse (kb. 4,5 kg) 2 fillér volt akkoriban. Ez előbb kisebb feszültséget okozott a honvédsereg tisztikarával, ám amikor az időközben ezredessé előlépett Ormayt egyéb mesterkedésekkel (A beszolgáltatott fegyverekért indokolatlanul magas árat fizetett.) is megvádolták. Sikerült is elérni,, hogy a Honvédelmi Bizottmány leállította a vadászezredek toborzását, igaz, két hét elmúltával sikerült elérni annak folytatását.

Folytatása következik.

László Zoltán – Dessewffy Zsolt