október 19, 2021

Polákia Magazin

Független Lengyel-Magyar Kulturális Magazin

Katyin

3 min read

Április 13. a lengyel történelemben hasonlóan október 6-hoz, egy nép gyászának jelképe. 1943-ban ezen a napon hozta nyilvánosságra egy nemzetközi szakértőkből álló bizottság a pár hónappal korábban feltárt tömegsírokkal kapcsolatos vizsgálatok eredményét.

A közel huszonháromezer áldozatot követelő mészárlásról már 1940. március 5-én meghozta a döntést az illetékes szovjet szerv és az NKVD egysége hajtották végre. Az elkövetők szinte biztosak lehettek benne, hogy tettükre nem derül fény, vagy ha mégis, rákenhetik a németekre annak elkövetését. Tévedtek. A német hatóságok a nemzetközi nyilvánosság elé tárták felfedezésüket és az addigi gyakorlatuktól eltérően független szakértőket kértek fel az eset kivizsgálására. Bár a szovjetek kezdetektől próbálták a németekre terelni a gyanút (Például a gyilkosságokhoz német pisztolyokat használtak.), az elkövetés módjában már nem hazudtolták meg az elvtársi gyakorlatot, tarkón lőtték áldozataikat, így a vizsgálat eredményei egyértelműen igazolták bűnösségüket.

Szövetségesek és cinkosok

A szövetségesek a mészárlásról már a tömegsírok felfedezésének időpontjában értesültek, mivel nem sokkal azelőtt sikerült megfejteni a német rejtjelezést, így pontos képük lehetett a vizsgálatok állásáról. Ennek ellenére minden valószínűség szerint, egy fejcsóválás erejéig sem jelezték Sztálinnak nemtetszésüket. A Londonban működő lengyel emigráns kormány is legfeljebb fél értesülésekkel rendelkezhetett az esetről. Churchill maradéktalanul eleget tett a „Hitler ellen akár az ördöggel is!” elvének. Ez az út vezetett egyenesen a jaltai osztozkodáshoz.

Az ördög jobb és bal keze

Sokan hajlamosak a II. világháborút a jó és a rossz párviadalának tekinteni. Azonban ez a kép az idő múlásával és a titkos levéltárak megnyílásával egyre jobban árnyalódni látszik, legalábbis a keleti fronton. Sokkal inkább az ördög belső párviadalának emléke látszik kivillanni a barna és vörös pestis alakjában. Az idők folyamán kiderült, hiába írják a győztesek a történelmet, előbb-utóbb a felszabadítókról is lekopik a dicsőséges máz, s alóla kivillan a hódító agresszor koponyája, mely az évtizedes sablonokat hajtogatva áldozatként tetszeleg, rejtegetve bűneit. Győzelmét ünnepelteti a legyőzöttekkel, követelve áldozatai háláját, a történelem meghamisításával azt, ki az igazáért szót emel.

Mi marad?

S nekünk, utódoknak csupán a megemlékezés maradhat. A harag és az elégtétel luxusát a jövő érdekében nem engedhetjük meg magunknak.

Epilógus

2005. március 11-én az orosz Legfőbb Katonai Ügyészség hivatalosan is kijelentette, hogy „nincs semmiféle alapja annak, hogy a katyńi gyilkosságokat népirtásnak nyilvánítsák”.

Dessewffy

Kép: Máté Endre