„Nem vagyok bárki, de vagyok valaki. Nem tudok mindent megtenni, de valamit meg tudok tenni és teszek is valamit, hogy végül ne derüljön ki, hogy nem csináltam semmit….”
Jób története a szenvedés értelméről szól, mely az Ó- és Újszövetség emberét összekötő kapocsként évezredes kapocsként szolgál. Különösen aktuális ez napjainkra, mikor napi érdekektől vezéreltetve mindinkább a különbségeket kutatják, igyekeznek hangsúlyozni.
Ősi, egyetemes tételről van szó. Az Úr szenvedést küld rájuk, kiket szeret, kikkel terve van. Ez a tervet lehet nem érteni, elutasítani azonban semmiképp.
Találóan fejezi ki ezt a magyar mondás. miszerint teher alatt nő az ág. De vajon tényleg nő az ág, vagy csupán a túlélésre játszik? Történelmünkben megtalálhatjuk a választ. Mikor a makacs, kitartó hit szembesült a túlélésre törekvéssel. Jelenünk meg ékes példája az ember viszonyulásához az Úr terhét cipelőkhöz.
Talán ez is felmerülhetett azokban, akik tovább gondolták a krakkói EXIT színház JÓB című előadását, a viharos taps után a fények kihunytával.
Maciej Sikorski rendező társulatának összetétele már önmagában is hitelessé teszi a darabot. Fogyatékkal élő és ép művészek alkotta csapat drámai erővel, az olcsó színpadi hatások mellőzésével bilincselte le közönségét.
A darab bemutatójára a Premier Kultcaféban szeptember 4-én került sor, az Ars Sacra Fesztivál keretében, mely az Eucharisztikus Kongresszussal egy időben szeptember 4-12. kerül megrendezésre.
Képes tudósítás:
