Jób

„Nem vagyok bárki, de vagyok valaki. Nem tudok mindent megtenni, de valamit meg tudok tenni és teszek is valamit, hogy végül ne derüljön ki, hogy nem csináltam semmit….”

Jób története a szenvedés értelméről szól, mely az Ó- és Újszövetség emberét összekötő kapocsként évezredes kapocsként szolgál. Különösen aktuális ez napjainkra, mikor napi érdekektől vezéreltetve mindinkább a különbségeket kutatják, igyekeznek hangsúlyozni.

Ősi, egyetemes tételről van szó. Az Úr szenvedést küld rájuk, kiket szeret, kikkel terve van. Ez a tervet lehet nem érteni, elutasítani azonban semmiképp.

Találóan fejezi ki ezt a magyar mondás. miszerint teher alatt nő az ág. De vajon tényleg nő az ág, vagy csupán a túlélésre játszik? Történelmünkben megtalálhatjuk a választ. Mikor a makacs, kitartó hit szembesült a túlélésre törekvéssel. Jelenünk meg ékes példája az ember viszonyulásához az Úr terhét cipelőkhöz.

Talán ez is felmerülhetett azokban, akik tovább gondolták a krakkói EXIT színház JÓB című előadását, a viharos taps után a fények kihunytával.

Maciej Sikorski rendező társulatának összetétele már önmagában is hitelessé teszi a darabot. Fogyatékkal élő és ép művészek alkotta csapat drámai erővel, az olcsó színpadi hatások mellőzésével bilincselte le közönségét.

A darab bemutatójára a Premier Kultcaféban szeptember 4-én került sor, az Ars Sacra Fesztivál keretében, mely az Eucharisztikus Kongresszussal egy időben szeptember 4-12. kerül megrendezésre.

Képes tudósítás: