MLBT 20.

A kezdetek

Az ember szinte megijed, amikor szembesül azzal, milyen hamar is röppen el húsz esztendő. Egy teljes generáció szökken szárba, s mi, akik megéltük, nem győzünk csodálkozni, majd tudomásul venni, ha már tenni nem tudunk ellene. De miért is akarnánk? Pláne, ha ez a két évtized nem haszontalanul telt el életünkből. Talán ekképpen tekinthetünk vissza a Rákosmentei Magyar-Lengyel Baráti Kör megalakulásának évfordulójáról megemlékezve.

A járványos helyzet miatt az olimpiához hasonlóan a megemlékezéssel is egy évet kellett csúszni, így csupán 2021. őszén kerülhetett sor a XVII. kerületi Magyar-Lengyel Baráti Kör alapításának 20. évfordulóját megünneplő összejövetel megtartására. De mi is történt a bő két évtized folyamán?

Történt az ezredforduló tájékán, hogy Rákosmentén, páran, a lengyel kultúra iránt érdeklődők közül gondoltak egyet, és elkezdtek összejöveteleket szervezni a Csekovszky Árpád művelődési Házban. Puskás Mária vezetésével hamarosan a kerület lengyelségének szellemi központjává vált. Az akkori dokumentumok szerint pezsgő kulturális élet folyt a MLBT keretein belül, melyről évente évkönyv készült kézirat formájában.

Álljon egy kis ízelítő az akkori programokból:

2006. január 20. Évnyitó

A Magyar-Lengyel Baráti Kör évnyitó összejövetelére került sor a Csekovszky Árpád Művelődési

Házban. Csekovszky Árpádné köszöntötte a januárban névnapot ünneplő klubtagokat. Elmondta, hogy

a magyar kultúra napján Kölcsey Ferenc (1790-1838) „Himnusz” című költeményének születését ünneplik.

2006. február 24. Klubnap

A Magyar-Lengyel Baráti Kör összejövetelére került sor a Csekovszky Árpád Művelődési Házban.

2006. március 26. Jazz Presso

A Dózsa Művelődési Ház „Jazz Presso” keretében az ország legnevesebb művészeivel találkozhatnak

rendszeresen a vasárnapi koncerteken. A kéthetenkénti gyertyafényes rendezvények kellemes

kikapcsolódást ígérnek a zenekedvelőknek. Házigazda: Martonosi György

A színpadon világsztárok léptek fel: Wlodek Pawlik Trio

Wlodek Pawlik zongora

Pawel Panta bőgő

Cezary Konrad dob

A baráti kör tagsága ekkoriban 77 főt számlált. Ha figyelembe vesszük, hogy a kerületi lengyelség összlétszáma 80 fő, ez tekintélyes aránynak nevezhető. A működés feltételeinek biztosításához szükség volt annak intézményesítésére. Ennek következményeként alakult meg 2002. november 11-én Budapest Főváros XVII. kerületének Lengyel Kisebbségi Önkormányzata. Innentől a társadalmi háttér és a hivatalos intézmény szoros és harmonikus együttműködésének időszaka következett, melynek motorja Buskó András volt.

A Buskó

Személye egybeforrt a rákosmentei lengyelséggel. Elismert környezetvédelmi szakember, kulturális polihisztor, a természet szerelmese. A műszaki és a humán műveltség szerencsés elegyét birtokolta. Társadalmi tevékenységével párhuzamosan komoly kutatómunkát folytatott a magyar-lengyel kapcsolatok szinte minden területén. Az általa szerkesztett történelmi adattárak a két nemzet egy évezredet átívelő történelmét lefedik, kiemelve a közös pontokat. Fő művének azt a lengyel-magyar szótárat tekinthetjük, mely több évtizedes hiányt igyekezett pótolni. Munkája a szokásos társalgási nyelven túl, számos speciális területre kiterjedt a műszaki világtól a szexualitásig. Ez utóbbi téren minden kétséget kizáróan úttörő volt. Tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémián is figyelemmel kísérték. A magyarországi lengyel emlékhelyek kutatását és ápolását kiemelt feladatként kezelte.

Szenvedélyes utazóként Lengyelországot szinte teljes egészében bejárta, útjait precízen, bőséges képanyaggal dokumentálva. Beszámolói a közönség elé varázsolták Lengyelországot.

Lehetőségeihez mérten mecénásként igyekezett támogatni minden olyan kezdeményezést, ami a két nép kultúráját közelebb segítette egymáshoz. Tevékenységét mindkét állam kormánya kitüntetéssel ismerte el.

2020. őszén személyében pótolhatatlan veszteség érte a rákosmentei lengyelséget. Élete és munkássága komoly mércét állított utódai elé szakmailag, emberileg egyaránt.

Hogyan tovább?

Összegzésül, elmondható, hogy a baráti kör tevékenysége sikeres volt az elmúlt két évtizedben. Ezt a sikert mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy a közelmúltban a XVII. kerület számos lakosa találta meg lengyel identitását. S hogy mit hoz a jövő? Optimista remények szerint megmarad annak a kulturális hídnak a két nemzet között, mely a legnehezebb időkben is biztos kapocsként köt össze.

Dessewffy Zsolt