Kedves Panka!
Örömmel mondtam igent, mikor édesapád megkért, hogy március 15. alkalmából osszak meg veled, s rajtad keresztül társaiddal pár gondolatot szabadságunk nemzeti ünnepén. Mikor aztán belevágtam, zavarba jöttem, mert nem szeretném, ha mondandóm „öregurasan” hatna számotokra.
Március idusa, ahogy 15-ét klasszikusan nevezik két esemény által forr össze a szabadság eszményével. 1848-ban ezen a napon nyilvánította ki Pest-Buda lakossága a változások iránti vágyát, s mivel a „nagyságos helytartó tanács reszketni méltóztatott” ahelyett, hogy közéjük lövetett volna, követeléseiket elfogadta, s továbbította az uralkodónak. A másik esemény 1892 esztendővel korábban történt, mikor Kre. 44-ben Julius Caesart, mint zsarnokot a szenátus lépcsőjén megölték.
Nos! 1848 márciusa jóval békésebbre sikeredett.
Forradalomként tanítják a történelem órákon, s nemzeti emlékezetünk is ekképp tartja számon, azonban véleményem szerint, sokkal inkább volt örömünnep, hiszen semmi olyan nem történt ami egy forradalomra jellemző. Ennek ellenére hatása napjainkig megmaradt.
Azon a napon kapott új jelentést a Nemzet fogalma. Addig csupán nemeseink kiváltsága volt a nemzethez tartozás, s ezt most kiterjesztették a Szent Korona összes alattvalójára, bár ők akkor másképp fogalmaztak. Ezt szabadságharcunk leverését követően sem törölt el az rá következő köze két évtizedes önkényuralom.
Addig soha nem látott egységbe tömörült a magyarság, s bár voltak, kik nem igazán lelkesedtek az új eszmékért, s az uralkodó hűségén maradtak, pár tucat honfitársunk kivételével inkább a tétlen semlegességet választották, mivel nem tartották sem erkölcsösnek, sem pedig elegánsnak, hogy tevőlegesen hazájuk ellen forduljanak. Erre napjainkban is nagy szükség lenne.
Ha más nem, ez a két tény teszi örök érvényűvé március szellemét. Elődeinknek hála elindultunk a folyamatos tanulás és fejlődés útján, mely napjainkban is tart, s sosem érhet véget, mert az a mi végünket is jelentené egyben.
Hamarosan ti generációtoké lesz a világ. Pár éve még úgy volt, hogy hamarosan a mienké. Nos! Megváltani ti sem tudjátok majd, de mindenki tehetségéhez mérten hozzá tud járulni annak jobbá tételéhez.
S végezetül! Az, hogy egy igaz ügy látványosan elbukik, nem jelenti, hogy bevégeztetett! Az igazság búvópatak módjára megtalálja az útját érvényesülése felé. Legyen ez március legfőbb tanulsága!
Ölellek titeket barátsággal, munkátokhoz erőt, kitartást, sok sikert kívánva!
Dessewffy Zsolt
Kelt Pest városában, 2022 március 5.
